: Shock magazin 2005. |
Shock magazin 2005.
2007.09.24. 08:34
INTERJÚ
WITHOUT FACE
A
Without Face zenekart a múltkori pécsi fellépés után próbáltam
kicsit erről-arról faggatni, de a látszólag fáradt tagság előtt
még hosszú út állt hazáig, így inkább egy e-mailes interjúban
maradtunk. Hát, András (ének) és Roomy (gitár) jól kipihenték
magukat. Csak én fáradtam le egy kicsit. :-)
Mesélnétek az angliai tartózkodásotokról?
Hol is voltatok pontosan?
András: Többnyire kocsmában….
Hihihi. Nem ám! Igazából Nottingham volt a székhelyünk, mert a
kiadó főhivatala is ott található (pedig az angol kocsmák nagyon
jók ám…) és mi úgy gondoltuk, hogy ha már közel kell lennünk a
zsírosbödönhöz, akkor már inkább üljünk bele. Így hát szó szerint
beköltöztünk pár napra az irodába, aminek a kiadós srácok felettébb
örvendtek. Gyorsan szerveztek is egy turnét, csak hogy végre eltűnjünk
már az irodájukból. :o) Na, ezért már megérte.
Hogy érintett titeket, mint zenekart és magánembereket, hogy
ilyen komoly döntést hoztatok?
Roomy: Ha menni kell, akkor menni kell!
András: Most milyen komoly döntésről van szó??! Nem mindegy,
hogy itthon vagy Angliában vagyok munkanélküli?! Itt se adnak
pénzt, pedig a múltkor a néni a munkaügyifogyiközpontban megígérte,
hogy szerez majd munkát, aztán meg nem szerzett. Jól átvert, de
minket ez nem érdekelt, mert jól leléptünk. Na végül azért csak
rendeződtek a dolgok, de mint az ágybakakálás, ez is nehezen ment
az elején.
Mit tapasztaltatok kint, mint “nem oda valósi” banda?
Roomy: Hát hogy a másik felén kell közlekedni az útnak! :o)
Meg hogy ott is szeretik a metalt!!!!! Metal Rulez! Meg ott is
emberek élnek! Hát ezt tapasztaltam én!
András: Ja, igaza van Roomynak! Tényleg így volt minden!
Na azért még azt hozzáteszem, hogy minket sosem ért semmiféle
hátrány, csak mert kelet-európai csapat vagyunk.
És sikerült ebből netán előnyt is faragni?
András: Mármint, hogy kelet-európaiak vagyunk? Oh, persze
rengeteg előnyünk származott belőle: pl. hogy ha a kocsmából fizetés
nélkül távoztunk, akkor nem értettük a kurvaanyázást!! :o)
Roomy: Ja, én kaptam egy csomag húrt ingyé'! Mert magyar
vagyok és nem volt pénzem húrra, pedig kellett volna húrt venni,
mert mentünk turnézni!
András:Ja, így volt! :o)
Milyen volt különben előző anyagotok, az “Astronomicon” lemez
külföldi és hazai fogadtatása?
Roomy: Jó! Hihihi.
András: Khhhmmm. Hát Roomynak tényleg igaza van! Na most
komolyan, azt kell, hogy mondjam, hogy mi nem is számítottunk
ilyen sikerre! (Mindenki ezt mondja ilyenkor, nem?!) Persze nehéz
volt kezelni ezt a hatalmas sikert (klisé szöveg 1) de mi leküzdöttük
a drogot, az alkoholt és homokosok se lettünk (klisé szöveg 2)
csak nagyon bedepiztünk, és ezért öngyilkolós filmeket kezdtünk
el nézni, aminek a végén mindig happyend van, és ez segített át
a krízisen! Itthon, miután végigcsináltunk egy ezerállomásos turnét,
a koncertszervezők lassan rájöttek, hogy a Without Face nem egy
japán leves, hanem egy zenekar. De azért még akad, hogy kérnek
tőlünk egy demót, ha koncertet akarunk szervezni valahová.
Sok ismertebb bandával turnéztatok és koncerteztetek, mit éreztetek
a legnagyobb megtiszteltetésnek?
Roomy: Nekem mikor Mike Amott (ex-Carcass, Arch Enemy) aláírta
a Carcass lemezeimet!
András: Hihihihihi.
Roomy: Most mit röhögsz?! Tényleg az volt!
András: Jóvanna, elhiszem.
Szóval sikerült olyan arcokkal összetalálkozni, megismerkedni,
akiket példaképként tiszteltek?
Roomy: Mikey! :o) Lee Dorian (ex-Napalm Death, Cathedral),
hát meg a teljes Paradise Lost! Na meg jó volt megismerkedni a
Samael-ékkel meg a Cathedral-es orcákkal! Jókat fociztunk a beállások
előtt!
András: Így volt! Igazából rengeteg olyan ismert fazonnal
futottunk össze, akik így vagy úgy valaha példaképként voltak
elkönyvelve. Lehetett válogatni…. Emlékszem, amikor Mr. Lee Barrett
(ex-Extreme Noise Terror, Earache A&R manager) úgy bebaszott
velünk Hollandiában, hogy… :o)
Roomy: Na, ez nem publikus! Hihi.
András: Jól van, akkor ezt nem mondjuk el…
És mi volt a legpozitívabb élményetek?
Roomy: Az egész addigi időszak nagyon pozitív élmény volt!
András: Na de mi volt a legpozitívabb?
Roomy: Hát nem is tudom! Öööööö. Az Arch Enemy turné! Meg
a turnébuszunk is!
András: Az, amibe belehánytam?
Roomy: Ühüm, az pozitív volt! Hehehe. Még a sofőr bácsi
is nagyon élvezte! Főleg kipucolni!
András: Ajjajj. Az durva volt. Úgy égett a pofám, de tényleg.
Egyébként az nem is az én hibám volt, hanem a Corporation187 (svéd
thrash csapat) dobosa tehet róla. Ugyanis ő adott olyan nikotin
golyócskát amit a nyelv alá kell rakni, aztán ott tolja beléd
a nikotint (vigyázat illegális!!). Persze én nem is dohányzom,
sz’al amikor már a negyediket ”szopogattam” akkor szólt röhögve,
hogy csak egyet szabad egy nap, mert baromi erős. De akkor már
dőlt az orromból a vér, gyorsan kellett cselekedni, sz’al benyeltem
egy fél üveg viszkit csak a biztonság kedvéért, ha már nikotinmérgezésem
van, akkor legyen már alkoholmérgezésem is. Utána meg szétrókáztam
a fejem. Na, ezt nyugodtan cenzúrázd ám ki, ha sérti valaki ízlését.
Vagy mijét! :o) Aztán másnap meg nem győztem bocsit kérni a sofőrtől!
Ha jól tudom, egy komoly krízis vetett véget a kinti tartózkodásnak,
több tag kilépett és hazajött. Ha nem nagy titok, mondanátok erről
is valamit?
Roomy: Nem nagy titok. Anyagi okai voltak a hazajövetelemnek.
Pénzből él az ember, az meg nekem nem volt. Ott kint is csak pénzért
lehet vásárolni, na.
András: Júlia nevében meg ugye bunkóság lenne nyilatkozgatnunk!
:o) Különben is, Roomy már rég visszatért a bandába.
Volt netán olyan pont, amikor kétségessé vált a zenekar fennmaradása?
András: Áááá, dehogy! Ilyesmi meg sem fordult a fejünkben.
Nem azért szoptunk végig éveket, hogy most a siker kapujában széthulljunk,
mint a hamis LEGO! Különben meg Roomy nem is akart kiszállni a
csapatból, csak úgy hazajönni akart. Igaz?!
Roomy: Ja.
András: Na láttyátok, mi ilyen összetartó csapatocskácska
vagyunk.
Mikor döntöttetek úgy, hogy végleg hazajöttök?
András: Én nem döntöttem úgy hogy hazajövök! :o) Nem is jöttem..
Roomy: Amikor már elfogyott a pénzem, én akkor döntöttem
el.
András: Roomynak elfogyott a zsetonja és hazajött, a többiek
meg követték két hónapra rá. De, hogy egy kicsit bonyolítsuk a
dolgot: Sasza (szinti) meg én (én) kint maradtunk még egy évet.
Vagy többet.
András, ezek szerint te változatlanul Angliában élsz és csak
a lemezfelvétel idejére jöttél vissza?
András: Ez így igaz. De kijavítalak, nem a lemezfelvételre
jöttem vissza, hanem, hogy részt vehessek az új album megírásában
és feldemózásában. A lemezt majd csak később vesszük fel, ergo
nekem majd akkor is haza kell repülnöm, ami egy komoly stressz,
mert utálok repülőzni. Persze jöhetnék hajóval is, de ne gondold,
hogy az sokkal jobb. Aztán ott van még a Csalagút, de……(egyre
halkul, egyre halkul e..g sjksmxncvdgdjsdk)
Mivel foglalkozol kint?
András: Most semmivel mert "bent" vagyok. :o) De egyébként
sokfelé dolgoztam, sok mindent. Legutóbb pl. miniszter lehettem
volna, ha kb.10 millió angol állampolgár rám szavaz, de nem láttam
rá sok esélyt. (Lehet, hogy kihagytam valamit???)
Mit kell tudni a készülő lemezanyagról? (Tudjátok, itt szokták
a bandák azt mondani, hogy a keményebb részek még keményebbek,
a dallamok pedig még jobban érvényesülnek…) Különben hány dal
lesz a CD-n és mennyire vannak kész?
András: Hát, a keményebb részek még keményebbek, a dallamok
pedig még jobban érvényesülnek! :))
Roomy: Lesz benne gityó, dob, meg basszus, meg szinti és
még női ének meg férfi is. Egyébként a dalok 70%-osan vannak kész.
András: Tényleg?
Roomy: Nem? Jó akkor 65%-a.
András: Na, most akkor a dalok 70%-osan vannak készen vagy
a dalok 70%-a van kész?
Roomy: A lemez 65%-a van kész!
András: Hihihi! Úgy érzed?
Roomy: Ja.
András: Na, hát akkor erre is válaszoltunk. Címeket írjunk?
Roomy: Ja.
András: Okés (ez nem dalcím) Desperate Man, Arbor Low,
When My Eyes Are Open Shut (ez csak 1 dal!), Far From Home, Dare
(de ez még nem biztos, hogy ilyen című lesz), stb. (ez sem dalcím).
A szövegekért régen ex-énekesnőtök, Juliette felelt. Most ki
írja őket, miről szólnak?
András: Most NEM Júlia írja őket. Én írom őket meg a barinőm.
De most még nem áruljuk el, hogy miről szólnak majd.
Talán lesz valami koncepció?
András: Ezt sem árulom el, bebebe!
De a misztikus, Poe/Lovecraft-jelleg marad?
András: Haggyyyyáááá máááá békkééééénnnnnnnn! Nem árulkodok
el semmit na. :o)
Roomy: Meg köll venni az új lemezt! Ha kész lesz.
András: Addig úgyse tudják megvenni, amíg nincs kész. Hihihi.
Jó, akkor más téma, András: hogy sikerült új énekesnőt találni?
András: Mi ketten azt nem tudjuk, mert akkor távol voltunk
(igazoltan). De gondolom meghirdettek, jelentkeztek, kiválasztottak,
beszálltak.
Edina milyen zenei közegből érkezett?
András: Edina Pestről érkezett, nem zenei közegből! :o)
Ismerte a zenekart?
András: Hát, azt állítja. Te elhinnéd neki, Roomy?
Roomy: El. (Roomy szenved a röhögéstől.) Na, elhiszem…
Hihihihihihihihihi.
Roomy, az elején két gitáros ténykedett a bandában, de már
jó ideje csak te vagy, egyedül. Marad is ez az elképzelés?
András: Hát, szerintem Sanyi olyan jó bőgős, hogy persze.
Roomy: Mit mondjak?! Igen, marad ez az elképzelés, vagy
különben én nem maradok a bandában! :o) Különben így kevesebb
felé kell osztani a nagy gázsikat! :o)
András: Na, most itt elmondhatnám, hogy azért nem jó, ha
egy csapat nagy létszámú, mert akkor az ügynökségek csesznek koncertet
szervezni, mert utálják, ha a supportnak külön buszt kell hozni,
meg ilyenek. De nem mondom.
Gondolom még így, egy gitárral sem könnyű kikeverni a zenéteket
élőben. Volt ezzel kapcsolatban már kimondottan rossz koncertélményetek?
Roomy: Általában inkább itthon fordultak elő problémák, külföldön
nem okozott gondot.
András: Ja.
Milyen különben az angol klubokban a helyzet?
Roomy: Jó! A staff normális és segítőkész.
András: Igen, meg mindenhol van catering (kaja, pia meg
minden).
Roomy: Amit elehetünk a főzenekar elől!
András: Meg elihatunk! :o)
Mi a legszámottevőbb különbség a hazai klubokhoz képest?
András: Az, hogy emberként állnak hozzánk és nem gondolják
azt, hogy a zenész a legutolsó lény. Akár ismert vagy akár nem,
mindig tisztelettel bánnak veled!
Mit szóltok volt kolleginátok, Kyrah Megasztáros szerepléséhez?
Roomy: Én nagyon szurkoltam neki! Sajnálom, hogy nem sikerült
Megasztárnak lennie.
A kezdetek óta van egy saját stílusa, “arca” a zenekarnak.
Honnan jött mégis ez a fura zenekarnév? Van-e valami átvitt jelentése
az “arc nélküliségnek”?
András: Ja van! Ez egy japán leves. :o)
Roomy: Sütő Petykó (dobos) agyszüleménye! Kérdezgesd őt!
:o)
Manapság a Nightwish és HIM-vonalon mozgó bandáknak jól megy
a szekere. Nem gondoltatok netán rá, hogy kicsit egyszerűbb, közérthetőbb
témákkal talán “több babér teremne”?
Roomy: Nem. Áááá, belőlünk ez jön, aztán hogy ez közérthető-e
vagy sem?!..
András: Figyusz, ha valakinek tetszik a WF zenéje, az kurva
jó érzés, de mi csak azért nem fogunk olyat csinálni, amit mi
nem szeretünk, csak hogy “több babér teremjen”! Hát mi vagyunk
mi?! Babértermesztő kisiparosok?!
De egy felkérés esetén azért játszanátok Tarjáékkal, nem?
Roomy: Én csak Tarjával! Hihihhi.
András: Pfujjjj, gáz a csaj! Szerintem tuti sznob! Ha bevágnék
valami szado-mazo pózt, tuti, hogy sírva futna ki a szobából!
Vagy ha mondjuk forró viaszt cseppentenék a mellbimbajára!
Roomy: Ez már durva lesz! Szerintem az eleje elég!
András: Jól van, akkor abbahagyom! :o) Pedig vannak más
ötleteim is ám!
Roomy: Ez a rész csak akkor jelenhet meg, ha nem lesz angol
verzió!
Azt hiszitek lesz energiám ezt lefordítgatni??? :)) Gondoltatok
már rá, hogy feldolgozzatok valami tőletek stílusban távolabb
álló bandától egy nótát? Ha most gyorsan választani kéne valamit,
mi lenne az?
Roomy: Volt már rá precedens! Sisters of Mercy-t dolgoztunk
fel, de azóta hányok, hogyha meghallom!
András: Aha, a Temple of Love-ot, de tényleg nem sikerült
túl jól. Így aztán abba is hagytuk az ez irányú törekvéseket.
Roomy: Nem a mi hibánkból nem sikerült jól! :o)
Milyen tribute albumon szerepelnétek szívesen?
Roomy: Without Face! Azt talán el tudom játszani!
András: Én utálok minden csapatot rajtunk kívül… Hihihihi.
Roomy: Amúgy Carcass, ha már komoly.
András: Én Boney M.
Laza levezető kérdés: Mi szerintetek az élet értelme?
Roomy: Semmi.
András: Bővebben?
Roomy: Prrfffhujjjj (vállvonogatás)…
Roomy: A Forest! (Roomy nagy Nottingham Forest-fan)
András: Na, nem kell itt ilyeneket kérdezgetni a végére!
Most mit komolykodjunk, nem?! Na, ihun egy okosság: Életünk értelme
hogy nyomot hagyjunk az idő homokjában.
Jajám, "footprints on the sands of time"! (Az első Without
Face EP egyik dalából.) No, köszi az interjút, pihenjetek sokat!
:)))
2005.01.
|
Kántor
Tamás
|
| |
|
|