Az I and I-t ihlette
Howard Phillips Lovecraft: lmok a boszorknyhzban
Hogy az lmok hoztk-e a lzat, vagy a lz az lmokat, azt nem tudta Walter Gilman. Az egsz mgtt az a stt rettegs gunnyasztott, amelytõl feklyes volt az don vros meg az Istentõl elrugaszkodottan porod, oromtetõs manzrdszoba, ahol rt s tanult, szmokkal meg kpletekkel viaskodott, amikor ppen nem hnykoldott a hitvny vasgyon. Hallsa termszetellenesen, elviselhetetlenl kilesedett, a kandallprknyon az olcs rt rg lelltotta, mert ketyegse gyzsknt dbrgtt flben. jszaknknt elg volt a kinti fekete vros alattomos fszkelõdse, a patknyok baljs motozsa a fregrgta vlaszfalakban, a vn hz titkos csolatnak roppansai, hogy gy rezze, rdgk lakodalmainak dobhrtyarepesztõ ricsajjal. A sttsg bozsgott a megmagyarzhatatlan hangoktl - õ mgis attl reszketett nha, nehogy elnmuljanak, s neki meg kelljen hallania a zajok mgtt sejtelmesen llkod halkabb neszezst.
Arkham legendktl ksrtett vrosban trtnt, hol vltozatlanul bjnak ssze a roskatagon dledezõ manzrdok, melyek fltt a padlsokon boszorknyok rejtõztek a kirly emberei elõl a tartomny rgi, stt napjaiban. De mg ebben a vrosban se akadt vrfagyasztbb emlkezetû hely, mint ez a manzrdszoba, mely Gilmannek tartott fdelet - mert ugyanez a hz s ugyanez a szoba tartott fdelet a vn Keziah Masonnek, aki teljesen rthetetlen mdon szktt meg a salemi tmlcbõl. 1692-ben esett - a porkolb megbolondult, apr, szõrs, fehr agyar valamirõl makogott, mely Keziah celljbl nyargalt volna elõ; s mg maga Cotton Mather se tudta mivel magyarzni a szrke kõfalra nminemû ragads piros lvel odamzolt szgeket s kanyarokat.
Lehet, hogy Gilmannek nem lett volna szabad olyan kemnyen tanulnia. A nem euklideszi geometria s a kvantumfizika egymagban is megvisel brmely agyvelõt, de ha valaki mg ssze is keveri õket nprajzzal, gy prbl sokdimenzis fura htteret kerekteni a rmmesk iszony sejtetsei s a kandall mellett suttogott zagyva mendemondk mg, az aligha remlheti, hogy megssza szellemi tlfeszltsg nlkl. Gilman Haverhillbõl jtt, de csak az arkhami egyetemen kezdte sszefggsbe hozni a matematikt az varzsolsok lidrces legendival. A vn vros levegõje valamely titokzatos mdon hatott a kpzeletre. A Miskatonic professzorai ngattk, hogy vegye lazbbra, s tbb tren tudatosan megrvidtettk tananyagt. Sõt eltancsoltk az egyetemi knyvtr egyik zugban kulcs s lakat alatt õrztt, tilalmas titkokat taglal gyans rgi flinsoktl is. Csakhogy elkstek az elõvigyzattal, mert Gilman mr tudomst szerzett Abdul Alhazred flelmetes Necronomiconjnak rettentõ sejtelmeirõl, a tredkes Eibon knyvrõl, von Junzt betiltott Unaussprechlichen Kultenjrõl, s sszekapcsolta õket a tr tulajdonsgainak, az ismert s ismeretlen dimenzik viszonynak elvont kpleteivel.
Tudta, hogy az egykori Boszorknyhzban van a szobja - hiszen pp ezrt vette brbe. Essex megye levltra sok feljegyzst õriz Keziah Mason perrõl, knzsokkal kicsikart vallomsrl a tmnyszk elõtt, mely utbbi egszen eszeveszett elragadtatst lobbantott Gilmanben. Keziah vonalakat s grbket emlegetett Hathorne brnak, amelyekkel kitûzhetõ a falakon tli msik dimenziba vezetõ t irnya, s clzott r, hogy ily vonalakat s grbket sûrûn hasznlnak bizonyos jfli sszejveteleken a Kaszldomb mgtti fehr kõ stt vlgyben s a foly lakatlan szigetn. Beszlt a Fekete Emberrõl, eskjrõl s arrl, hogy j titkos nevn õ most mr Nahabnak hvatik. Aztn flrajzolta cellja falra ezeket a vonalakat, s eltûnt.
Gilman sajtos dolgokat felttelezett Keziahrl, s klns borzongs fogta el, hallvn, hogy a boszorkny hza tbb mint ktszzharminct v utn mg mindig ll. Amikor hrt vette, mit sugdosnak az arkhamiak a hajdani otthonban s a szûk utckon oson Keziahrl, az itt s ms hzakban alv szemlyeken tallt, csorba emberi fogak hagyta harapsokrl, a mjus elsõ napja s mindenszentek tjn felhangz gyereksrsrl, a bûzrõl, mely e rettegett idõszakok utn rad az cska padlsrl, a korhatag pletben meg a vrosban settenkedõ, les fog, szõrs kis lnyrõl, amely a hajnal elõtti legsttebb rkban szokta kvncsian szaglszni az embereket, elhatrozta, hogy kerl, amibe kerl, de õ ott fog lakni. Nem volt nehz, mert a rges-rg brlemnny alaktott hz rossz hrben llt, alig lehetett lakt tallni olcs, btorozott szobiba. Gilman maga se tudta, mit vr, õ csak azt tudta, hogy ott akar lenni, ahol a XVII. szzadban egy kznsges vnasszony valamilyen krlmny folytn a matematika oly mlysgeibe pillanthatott le, tbb-kevsb vratlanul, ameddig taln mg Planck, Heisenberg, Einstein s De Sitter sem jutottak el legmodernebb kutatsaik sorn.
Minden hozzfrhetõ helyen, ahol csak levlt a tapta, vgigbogarszta a deszkt s a gipszet a titokzatos rajzok utn, s egy hten bell sikerlt megkapnia a keleti manzrdszobt, ahol lltlag Keziah ûzte vajkolsait. resen llt õsidõk ta- soha, senki nem akart itt lakni -, a lengyel hzir mgis kelletlenl adta brbe. Amg lzba nem esett, mgse trtnt semmi Gilmannel. Semmifle ksrteties Keziah nem rpkdtt a komor folyoskon s a szobkban, semmilyen szaglsz szõrs lnyecske nem lopdzott fl a vszjsl kakaslõre, s hiba kereste lankadatlanul, csak nem tallta a boszorkny varzsigit. Nha csatangolt porodottan bûzlõ, kvezetlen mellkutck rnyas labirintusban, ahol ismeretlen kor, baljs, barna hzak dõltek egymsnak, s bmultak gnyosan keskeny kis ablakszemeikkel. Tudta, hogy itt klns dolgok estek valaha, s a felszn mgtt mg mindig lappang a halk sejtelem, hogy taln nem pusztult el mindenestl a szrnyû mlt - legalbbis nem itt, a legsttebb, legszûkebb s legszvevnyesebb siktorokban. Ktszer is tevezett a foly rossz hrû szigetre, s lerajzolta, milyen szgekben llnak a homlyos eredetû, idõtlen idõk ta itt sorjz, mohos szrke kvek. .
Gilman szobja tgas volt, mde furcsn szablytalan alak: tlstl innensõ vgig az szaki fal szrevehetõen befel dõlt, az alacsony mennyezet pedig enyhn lejtett ugyanebbe az irnyba. Egy ttong s nhny betmtt patknylyukon kvl nem volt felfedezhetõ semmifle tjr - vagy arra utal nyom - a ferde szobafal s a hz merõleges szaki frontja ltal hatrolt trbe, noha kvlrõl nzve ltni lehetett egy ablakot, melyet rges-rg deszkzhattak be. Ugyancsak hozzfrhetetlen volt a mennyezet fltti, minden bizonnyal lejtõ padlstr. Amikor Gilman ltrn flkapaszkodott a hz tbbi rszt lezr, pk beszõtte vzszintes padlsra, megtallta egy hajdani ajt nyomait, melyet szorosan eltorlaszoltak vastag deszkkkal, s mg meg is erõstettek a gyarmati asztalosok hasznlta zmk kekkel. De brmennyit gyõzkdte is a flegmatikus hziurat, nem tudta rvenni, hogy beengedje vizsgldni valamelyik lezrt trbe.
Idõ mltval egyre jobban megszllottja lett szobja szablytalan falnak s mennyezetnek; kezdett matematikai jelentst tulajdontani a furcsa szgeknek, melyek mintha sugallatos tmpontokat adtak volna rendeltetsket illetõen. A vn Keziahnak, tpelõdtt Gilman, kivl oka lehetett e sajtos dõlsszgû szobban lakni; vagy nem azt vallotta-e, hogy bizonyos szgek segtsgvel lehet tlpni az ltalunk ismert tr hatrt? rdeklõdse fokozatosan elfordult a ferde felletek mgtt rejtezõ ûrtõl, mert most mr gy tûnt neki, hogy e skok rendeltetst az õ oldaln kell keresnie.
Az enyhe ideglz s az lmok februr elejn kezdõdtek. Egy idõ ta Gilmanre sajtos, mondhatni, delejes hatst gyakoroltak szobja klns szgletei; ahogy haladt elõre a zord tl, gy bmult õ mindinkbb lenyûgzve a sarokba, hol a bedõlõ fal s a lehajl plafon tallkozott. Ekkoriban mr komolyan aggasztotta, hogy kptelen tanulmnyaira sszpontostani, s betegesen rettegett a flvi vizsgktl. Nem kevsb idegestette agyonfinomult hallsa. Az let folyamatos s gyszlvn elviselhetetlen hangzavarr fajult, s ehhez jrult mg azoknak a taln leten tli tartomnybl rkezõ, a meghallhatsg peremn repesõ ms hangoknak az rks, iszonytat sejtelme. Ami a valdi lrmt illeti, az cska vlaszfalakban nyzsgõ patknyok voltak a legrosszabbak. Idõnknt mintha szntszndkkal kapirgltak volna. Amikor az szaki fal mgtt hemzsegtek, gy rmlett, valami szraz csrgs keveredik zajongsukhoz; ha pedig a ferde. plafon fltt zsinatoltak, a fiatalember mindig megdermedt, mintha valami szrnyûsget sejtene, mely csak az idejt vrja, hogy alszlljon, s mindenestl elnyelje õt.
Az lmok tl voltak az p sz hatrain. Gilman gy sejtette, hogy matematikai s nprajzi bvrlatai kzsen eredmnyezik õket. Mrtktelenl sokat trte fejt a kds tartomnyokon, amelyek a kpletek szerint ott terlnek el a hrom ismert dimenzi mgtt, s azon az eshetõsgen, hogy a vn Keziah Mason, valami elkpzelhetetlen delejtõl vezrelve, tnyleg megtallta a kaput ezekbe a tartomnyokba. A boszorkny s a vdlk vallomsainak megsrgult megyei jegyzõknyveibõl olyan stni erõvel radt az emberi tapasztalatokon kvli dolgok sejtelme, s minden hihetetlen rszlet ellenre is oly knos letszerûsggel rtk le a futkos kis szõrmkot, a banya ksrõ szellemt!
Ez a megtermett patknynl nem nagyobb valami, amelyre a fura "Barna Jenkin" nevet akasztottk a vrosiak, nem mindennapi tmeges hallucinci termke lehetett, mert 1692-ben nem kevesebb mint tizenegy szemly vlte megpillantani. A ksõbbi mendemondkban is meghkkentõen sok volt a kzs elem. A szemtank szerint a valami hossz szõrû s patknyforma; hegyes fog, szakllas pofja azonban rdgien emberi, mancsai pedig olyanok, mint parnyi emberkezek. Õ volt a posts a vn Keziah s a stn kztt, a boszorkny vrn lt, akit vmprknt szopott. Valami undok vihogs volt a hangja, s minden nyelven tudott szlani. lmainak minden szrny torzalakja kzl Gilman ez istenkroml csepp korcstl rettegett s undorodott leginkbb, ki ezerszer visszatasztbb alakban csapongott ltomsaiban, mint brmi ms, amit bren kihvelyezett don feljegyzsekbõl s kortrsak sutyorgsaibl.
lmaiban leginkbb zuhanni szokott kifejezhetetlen sznû flhomllyal s rthetetlenl zûrzavaros hangokkal teli szurdokokba, melyeknek anyagi vagy gravitcis jellemzõirõl ugyangy nem volt sejtelme, mint ahogy azt se tudta, mit keres bennk. Nem jrt, nem mszott, nem replt, nem mozgott, nem kszott, nem fickndozott, s mgis mindig rezte, hogy mozog, flig szndkkal, flig szndka ellenre. Magamagrl nem alkothatott tiszta kpet, mert vgtagjait s trzst mintha lecsapta volna a perspektva klns sszekuszldsa, azt azonban rezte, hogy teste s kpessgei valahogy ferdn kivetltek, s csodlatos mdon tvltoztak, ugyanakkor megõrizve nminemû groteszk kapcsolatot az õ eredeti arnyaival s tulajdonsgaival.
A szakadkok egyltaln nem voltak resek, zsfolsig tlttte õket az idegen lnyegû - szervesnek s szervetlennek tûnõ - anyag lerhatatlan szgekbe idomult masszja. Nhny szerves trgy mintha elmosdott emlkeket bresztett volna Gilman tudata alatt, br azt nem volt kpes szavaltba nteni, mit idznek vagy sugalmaznak gnyoldva. Ksõbbi lmaiban kezdte megklnbztetni egymstl a gykeresen eltrõ viselkedsû s irnyultsg szerves lnyek osztlyait. Volt egy, melynek dolgai mintha szszerûbben s kevsb termszetellenesen mozogtak volna, mint a tbbi osztlyba tartozk.
A dolgokat - a szerveseket csakgy, mint a szervetleneket - nemhogy lerni, de flfogni sem lehetett. Gilman hbe-hba prizmkhoz, tvesztõkhz, kockk s skok halmazhoz meg ciklopszfalakhoz hasonltotta a szervetleneket, mg a szervesek buborkcsomkra, lbasfejûekre, szzlbakra, lõ hindu blvnyokra s orfikus tûztõl gaskod krmnfont arabeszkekre emlkeztettk. Elmondhatatlanul fenyegetõ s borzalmas volt minden, amit ltott; s valahnyszor egy szerves egysg a mozdulataibl kvetkeztethetõen szrevette Gilmant, õt valami iszonyatosan nyers flelem nttte el, ami ltalban fl is riasztotta lmbl. Hogy a szerves egysgek mitõl mozognak, arrl ugyangy nem volt sejtelme, mint ahogy azt sem tudta, õ maga miknt teszi. Egy idõ utn flfigyelt egy msik talnyra, mgpedig arra, hogy bizonyos egysgek hajlamosak hirtelen elõtûnni a semmibõl vagy ugyanolyan hirtelensggel eltûnni benne. Ami a szakadkokat betltõ, rikolt-bmblõ hangzavart illeti, az mind magassgt, mind sznezett vagy temt illetõen dacolt mindennemû elemzssel, noha gy rmlett, mintha a meghatrozatlan szerves s szemetlen dolgok elmosd vizulis vltozsaival lenne sszhangban. Gilman llandan attl rettegett, nehogy egyszer elviselhetetlenn dagadjon a konok egyhangsggal hullmz, megfejthetetlen motvum.
Barna Jenkint azonban nem a tkletes elidegeneds rvnyeiben szokta ltni. Az undort kis fertelem a felletesebb, flismerhetõbb lmokra tartogatta magt, melyek azelõtt rohamoztk meg Gilmant, mielõtt alzuhant volna a legmlysgesebb mlysgekbe. Fekdt a sttben, kszkdve prblt bren maradni, amikor egyszer csak pislkol, gynge fny lobbant az cska szobban, liln derengett a kt sszefut ferde sk, melyek oly lnokul beleettk magukat az agyba. A fertelem a patknylyukbl pattant elõ, s a korhatag, szles padldeszkkon kocogott felje, szerencsre azonban ez az lom mindig szertefoszlott, mg mielõtt a valami elg kzel rt volna hozz, hogy megszimatolhassa. Stnian hossz, les szemfogai voltak. Gilman naponta prblta betmni a patknylyukat, a vlaszfalak laki azonban jjelente sztmartak mindenfle torlaszt. Egyszer bdogot szgeltetett r a hzirral, de a patknyok jszaka friss lyukat rgtak, s egy furcsa kis csontot hurcoltak vagy lktek ki belõle.
Gilman nem jelentette be lzait az orvosnak, mert tudta, hogy nem menne t a vizsgkon, ha beutalnk az egyetemi krhzba, most, amikor minden perc kell a magolsra. gy is megbukott differencilszmtsbl s ltalnos pszicholgibl, de remlhette, hogy v vgre behozza a lemaradst.
Mrcius volt, amikor az j elem fltûnt a bevezetõ knnyû lomban; Barna Jenkin lidrces alakjhoz odaszegõdtt egy elmosdott kdfolt, amely fokrl fokra kezdett mindjobban hasonltani egy grnyedt vnasszonyhoz. Ez a szaporulat rthetetlen mdon felzaklatta Gilmant, mg vgl rjtt, hogy a jelens arra a szipirtyra emlkezteti, akivel kt zben is sszefutott a stt siktorok gubancban, az elhagyott rakpartok kzelben. Mindkt esetben majdnem kilelte a hideg attl a gonosz, gunyoros pillantstl, amellyel a banya minden lthat ok nlkl vgigmrte, fõleg az elsõ alkalommal, amikor a kzeli mellkutca homlyos torkolatban keresztlcikz, tlfejlett patknyti oktalan md Barna Jenkinre kellett gondolnia. gy vlte, hogy ezek az ideges flelmek tkrzõdnek vissza dlt lmaiban.
Azt nem tagadhatta, hogy a rgi hz rtalmas hatssal van egszsgre, beteges kvncsisgbl azonban mg mindig megmaradt annyi, ami tovbbra is ott tartotta. gy okoskodott, hogy egyedl a Iz okozza jszakai lidrcnyomsait, s amint az elmlik, õ is megszabadul a rettenetes ltomsoktl. E jelensek kimertõen letszerûek s meggyõzõ erejûek voltak, s neki minden breds utn volt egy olyan halvny sejtelme, hogy mg sokkal tbb minden trtnt, mint amire emlkszik. Iszonytatan biztos volt benne, hogy ez elfelejtett lmokban Barna Jenkinnel s a vnasszonnyal szlott, kik azon erõskdtek, menne vlk valahov, egy harmadik, nagyobb hatalm valami szne elbe.
Mrcius vge fel kezdte utolrni magt matematikbl, tbbi tantrgyt azonban mindjobban unta. sztns gyessgre tett szert a Riemann-egyenletek megoldsban, s elkpesztette Upham professzort jrtassgval a negyedik dimenzihoz foghat krdsekben, melyek rendre letaglztk osztlytrsait. Egyik dlutn a tr torz grbleteirõl folyt a vita meg arrl, kzelthet-e vagy lphet-e kapcsolatba a kozmosz renk esõ cikkelye a legtvolabbi csillagokkal vagy a galaktikn tli szakadkokkal, sõt azokkal az alig sejthetõ kozmikus egysgekkel, melyek az einsteini tridõ kontinuum hatrai mgtt lappanganak? Gilman oly magabiztosan kezelte e tmt, hogy mindenki csodlta rte, noha nmely fltevseken alapul magyarzata mg inkbb gyaraptotta a sutyorgst addig is krlpletyklt ideges s magnos hbortjairl. Leginkbb attl a komolyan elõadott elmlettõl csvltk a fejket az egyetemistk, hogy valaki - az emberileg megszerezhetõnek tartott ismereteken tlmutat matematikai tudssal flvrtezve - tetszse szerint lphet t a Fldrõl a vilgmindensg specifikus pontjainak brmelyikn tallhat gitestekre.
Egy ilye n lps, mondta Gilman, mindssze kt szakaszbl ltana: az erõben elhagynnk az ltalunk ismert hromdimenzis teret, a msikban visszatrnnk bel valahol msutt, taln kimondhatatlanul messze. Tbb szempontbl elkpzelhetõ, hogy ezt lve is vgre lehetne hajtani. Brmely lny a hromdimenzis tr brmely rszbõl valsznûleg letben maradna a negyedik dimenziban; s hogy tlln-e a msodik szakaszt, az attl fgg, hogy a hromdimenzis tr mely pontjt vlasztja a visszatrsre. Egy bolyg lakosai meglhetnek ms helyeken - ms galaktikkban vagy ms tridõ kontinuumok hasonl trbeli llapotain bell tallhat bolygkon is -, br termszetesen a matematikailag mellrendelt gitestek vagy trszeletek kztt is rengeteg olyan van, melyek klcsnsen lakhatatlanok.
Az is elõfordulhat, hogy egy adott dimenzitartomny laki lve lphetnek t az adott tridõ kontinuumon kvl vagy bell tallhat, ptllagos vagy megsokszorozott dimenzikkal br, szmtalan ismeretlen s felfoghatatlan tartomnyba, s ennek a fordtottja is igaz lehet. Ez egyelõre elmlet, m abban meglehetõsen bizonyosak lehetnk, hogy az egy adott dimenziskrl a kvetkezõ, magasabb skra val tlpssel egytt jr vltozs nem semmisten meg a biolgiai psget gy, ahogyan azt mi rtelmezzk. Gilman nem valami ttekinthetõ rvelssel tmasztotta al utols lltst, m e bizonytalankodsrt bõsgesen krptolt ms sszetett krdsekben tanstott logikjval. Upham professzor tetszst fõleg azzal a fejtegetssel nyerte el, hogy a magasabb matematika rokonsgban ll a mgia egyes gazataival, melyek abbl az elkpzelhetetlenl õsi - emberi vagy ember elõtti - korbl maradtak renk, amikor nlunk tbbet tudtak a vilgmindensgrõl s trvnyeirõl.
prilis elseje tjn Gilman kezdett komolyan aggdni, mert a lza csak nem cskkent.
Az is flzaklatta, amit egyik laktrsa meslt alvajrsairl. Eszerint gyakorta ki szokott kelni gybl az jszaka bizonyos riban, s a padlt recsegtette, amire flfigyelt az alatta levõ szoba lakja. Ugyanez az illetõ meslte, hogy cipõs lbak topogst hallja jnek vadjn. Gilman szerint ez csakis tveds lehetett, mert az õ cipõje s egyb ruhadarabjai mindig pontosan ott vannak reggelente, ahov tette õket. Az ember hallucinlni kezd ebben a morbid reg hzban - Gilmannek magnak gy rmlett, most mr fnyes nappal. is, hogy nemcsak a patknyok csikorgsa szremlik t a ferde fal mgtti s a ferde plafon fltti fekete ûrbõl. Betegesen rzkeny fle halk lpteket vlt hallani az idõtlen idõk ta lezrt padlsrl, s nha gytrelmesen valszerûnek tûnt az illzi.
Azt tudomsul vette, hogy alvajr lett belõle, mert szobjt kt jszakn is resen talltk, noha minden ruhja a helyn volt. Ezt az a Frank Elwood nevû diktrsa kzlte, aki szegnysge miatt knyszerlt itt lakni, ebben a ronda s rossz hrû hzban. Elwood pitymallatig tanult, s feljtt segtsget krni egy differencilegyenlethez, mde nem lelte Gilmant. Miutn nem jtt vlasz a kopogtatsra, megnyitotta a bezratlan ajtt, ami elg nagy szemtelensg, de ht borzasztan szksge volt a segtsgre, s gy vlte, trsa nem fog megorrolni egy tapintatos oldalba bks miatt. Azonban Gilman egyik esetben sem tartzkodott a szobban, s mikor ezt szv tettk neki, fl nem brta fogni, merre csatangolhatott meztllb s hlruhban. Elhatrozta, hogy utna fog nzni a dolognak, ha folytatdik az alvajrs. Azt tallta ki, hogy felszrja a folyost liszttel, az majd megmutatja, hov vezetnek lpsei. Az ajt volt az egyetlen elkpzelhetõ kijrat, mivel a keskeny ablak elõtt nem volt hol megvesse a lbt.
Ahogy telt-mlt az prilis, gy bntottk Gilman lztl kilesedett hallst mindjobban a fldszinten lak Joe Mazurewicz nevû babons szvõgpszerelõ nysztõ imi. Mazurewicz hossz s zûrzavaros trtneteket meslt a vn Keziah szellemrõl meg a hegyes agyar, szõrs szimatolrl, kiknek gytrseitõl, mint mondotta volt, nem is szabadthatja meg ms, mint az ezstkereszt, melyet pp e clra kapott Iwanicki atytl, a Szent Szaniszl-templom plbnostl: Most azrt imdkozott, mert kzeledett a boszorknyszombat. Mjus elsõ napja elõtt van a Walpurgis-j, amikor a pokol legfeketbb rdgei kborolnak a fld htn, s a Stn minden hvei sszegylekeznek ocsmny szertartsokra s gonosz mvelkedetekre. Ez mindig rossz idõ volt Arkhamben, hiba tesznek gy az elõkelõ npek odafent a Miskatonic sugrton, a Magas utcban meg a Saltonstall utcban, mintha nem vennnek rla tudomst. Gonoszsgok fognak trtnni, s egy-kt gyereknek biztosan nyoma vsz majd. Joe nagyon rtette az ilyen dolgokat, mert a nagyanyja mg az õ nagyanyjtl hallott rluk otthon az hazban. Okos ember ilyentjt imdkozik, s morzsolja a rzsafzrt. Mr hrom hnapja, hogy Keziah s Barna Jenkin kzelbe se jrt Joe szobjnak, se Paul Choynski szobjnak, se senkinek - s az nem jt jelent, ha gy elmaradnak. Biztos forralnak valamit.
Tizenhatodikn Gilman benzett a rendelõbe, s meglepõdve hallotta, hogy lza nem olyan magas, mint vrta. A doktor alaposan kifaggatta, s azt tancsolta; menjen ideggygyszhoz. Gilman csak rlhetett, hogy nem vizsgltatta meg magt az orvos kollgjval, aki mg knosabb krdseket szokott fltenni. Az reg Waldron, aki mr korbban is eltiltotta bizonyos tevkenysgektõl, azt akarn, hogy pihenjen, ami teljessggel lehetetlen, most, amikor mindjrt sikerl ragyog eredmnnyel megoldania az egyenleteket! Egszen biztos, hogy kzeledik az ismert vilgegyetem s a negyedik dimenzi hatrhoz, s ki tudja, meddig juthat mg el?
De mg e gondolatok kzepette is azon tprengett, honnan veszi klns magabiztossgt? A kpletek, amelyekkel nap mint nap telerja a paprt, azok hoztk volna a kszbig a fenyegetst? A halk, oson, kpzelt lpsek megõrltk a btorsgt. s radsul egyre erõsebben rezte, hogy valaki gyõzkdi, tegyen meg valami szrnyûsget, amire õ kptelen. Mi van az alvajrssal? Merre jr õ nmely jszakn? s mi az a sejtelemszerû, gynge hang, amely kibe-korba mg bren s fnyes nappal is tszremleni rmlik a flismerhetõ zajok zûrzavarn? temnek nem volt fldi msa, kivve taln egy-kt boszorknyszombati ocsmny kntus ritmust, s Gilman rmletre mintha az idegen lomszakadkokban sszefoly rikoltst-bõgst idzte volna tredkesen.
Mind kegyetlenebbek lettek az lmok. Pokolian flismerhetõv vltozott a bevezetõ berebb szakasz gonosz vnasszonya, s Gilman mr tudta, hogy tõle ijedt meg a nyomornegyedben. Grbe htt, hossz orrt, sszeaszott llt nem lehetett eltveszteni, ugyangy lgott rajta a barna hacuka is. Undok rosszakarat s diadal lt az arcn, Gilman mg breds utn is emlkezett gyõzkdõ s fenyegetõ krogsra. Tallkoznia kell a Fekete Emberrel, s oda kell llnia velk egytt Azathoth trnja el, az õskosz kzepn. Ezt mondta a banya. Meg hogy most, amikor a maga erejbõl ilyen messze eljutott bvrlataiban, tulajdon vrvel kell alrnia Azathoth knyvt, s j, titkos nevet kell flvennie. Ha Gilman mgse jrult a banyval s Barna Jenkinnel s azzal a harmadikkal a kosz trnja el, hol llektelenl szlnak vkony fuvolk, csak azrt volt, mert az "Azathoth" nevet a Necronomiconban olvasta, s tudta, hogy az õsgonoszt illetik vele, mely iszonyatosabb, mintsem lerhat.
Az regasszony mindig abban a sarokban tûnt elõ a hg levegõbõl, hol a lefel dõlõ sk tallkozott a befel dõlõ skkal. Inkbb a plafon, mint a padl kzelben lttt testet, minden jjel flismerhetõbb lett, s minden jjel kzelebbrõl ltszott, mg mielõtt az lom szertefoszlott volna. Barna Jenkin gyszintn egyre kzeledett, srgsfehr agyarai rmtõen csillogtak a fldntli foszforeszkl lila derengsben. Csikorg, undok vihogsa mindjobban belergta magt Gilman agyba, aki reggel mg emlkezett, miknt mondta a rm: "Azathoth" s "Nyarlathotep".
A mlyebb lmokban ugyancsak lesebben kirajzoldott minden. Gilman megrezte, hogy a szrkleti szakadkok a negyedik dimenzihoz tartoznak. Azok a szerves egysgek, amelyek nem oly hajmeresztõ rtelmetlensggel mozogtak, valsznûleg a fldi letformk - kztk az emberek - vetletei voltak. Hogy a tbbiek mik lehettek sajt dimenzijuk krben vagy kreiben, arra gondolni se mert. Volt a valamivel termszetesebben mozg valamik kztt kettõ: egy szivrvnyl ellipszoid hlyagokbl sszetapadt jkora csom s egy sokkal aprbb, felszni szgeit gyorsan vltoztat, ismeretlen sznû polider, amelyek mintha flfigyeltek volna Gilmanre, s a nyomba szegõdtek vagy elõtte szkltak, amikor helyet vltoztatott a titni prizmk, labirintusok, skokbl, kockkbl ll halmazok s pletpardik kztt; s az sszefoly rikolts s bõgs ekzben csak dagadt s dagadt, mintha valamely kibrhatatlanul harsog, szrnyû cscsponthoz kzeledne.
prilis tizenkilencedikrõl huszadikra virrad jszaka j dolog trtnt. Gilman akarattalanul sodrdott a libegõ buborkcsom s az apr polider nyomn, amikor egyszer csak szrevette, hogy a szomszdos ris prizmahalmaz lei milyen feltûnõen szablyos szgeket alkotnak. A kvetkezõ pillanatban kint volt a szakadkbl, s reszketve csorgott egy sttzld, szrt fnyben frdõ szikls hegyoldaton. Meztlb volt, hlruhban, s mikor lpni prblt, rjtt, hogy alig brja emelni a lbt. A kzvetlen kzelben levõ meredly kivtelvel mindent eltakart a gomolyg pra, s Gilman nem mert rgondolni, mifle hang szlhat ki ebbõl a prbl.
Aztn szrevett kt alakot, akik fradsgosan ksztak felje - az regasszony volt, s a szõrs kis lny. A szipirty trdelsbe hzdzkodott, s valahogy furcsn keresztbe tette a karjait, Barna Jenkin pedig mutatott valamerre htborzongatan emberszabs, szemmel lthat knldssal flemelt mellsõ lbval. Valamely ismeretlen sztntõl hajtva Gilman vonszolni kezdte magt a vnasszony karjai s a kis rmsg mancsa ltal bezrt szg cscsa fel, s mielõtt a harmadik csosszan lpst megtehette volna, mr vissza is kerlt a szrkleti szakadkba. Mrtani formk hemzsegtk krl, s õ zuhant, szdlõ fejjel s vgelthatatlanul, hogy az gyban bredjen, a ksrteties reg hz manzrdjnak bolond zegzugai kztt.
Csapnivalan rezte magt aznap reggel, s nem is ment be az egyetemre. Ismeretlen erõ parancsolta a szemt rthetetlen irnyba, s õ tehetetlenl bmulta egyfolytban a padl egy res foltjt. Ahogy haladt elõre a nap, vak tekintetnek fkusza is arrbb csszott, s dltjt sikerlt legyõznie a semmibe val bmuls knyszert. Dlutn kettõ krl elment ebdelni, s ahogy baktatott a vros keskeny mellkutciban, azon kapta magt, hogy mindegyre dlkeletnek fordul. Erõszakkal tudta csak meglltani magt a Templom utca egyik kvzjnl, evs utn azonban mg kmletlenebbl hzta az ismeretlen erõ.
Mgis el kellene mennie egy idegorvoshoz - ennek taln az alvajrshoz lehet kze -, de addig is legalbb megprblhatn magtl megtrni a beteges varzst. Biztosan kpes lesz letpni magt a hzstl! gy ht kemny elhatrozssal sarkon fordult, s szaknak vnszorgott a Helyõrsg utcn. Mire odart a Miskatonic hdjhoz, dõlt rla a hideg verejtk. Megmarkolta a vaskorltot, gy bmulta folysnak flfel a rossz hrû szigetet, amelynek szablyos sorokban ll kvei mogorvn gunnyasztottak a dlutni napstsben.
sszerezzent. Vilgosan ltott egy lõ alakot a kihalt szigeten, s a msodik pillants elrulta, hogy nem ms az, mint a klns vnasszony, kinek baljs alakja oly vgzetes hatssal volt az õ lmaira. Mozgott mellette a magas fû, mintha a kzelben egy msik lõlny kszna a fldn. Mikor az regasszony elkezdett felje fordulni, Gilman inaszakadtbl lerohant a hdrl, s bevette magt a vzparti kusza siktorok menedkbe. Brmilyen messzire volt is a sziget, õ gy rezte, szrnyûsges s legyõzhetetlen gonoszsgot raszt annak a barna ruhs, grnyedt, õsreg alaknak a gnyos tekintete.
A dlkeleti vonzs mg mindig hatott; csupn akaratnak grcss megfesztsvel brta flvonszolni magt az reg hz rozoga lpcsõin. rkig lt nmn s bvn, szeme lassan vndorolt nyugat fel. Hat ra krl kifinomult flt megcsapta a kt szinttel lentebb fohszkod Joe Mazurewicz nysztse, mire ktsgbeesetten kapta a kalapjt, kiment az alkony aranyozta utcra, s tengedte magt a most mr egyrtelmûen dli vonzsnak: vigye, ahov tudja. Egy rval ksõbb a Bak-patak mgtti mezõn tallta a sttsg; fltte pislkolva gtek a tavaszi csillagok. A jrklsra a hvst fokozatosan flvltotta a trugrs misztikus hvsa, s hirtelen rdbbent, honnan jn a hzerõ.
Az gbõl. Egy pont a csillagok kztt magnak kvetelte s szlongatta õt. Valahol a Hidra s az Arg kztt volt, s mindegyre hzta Gilmant, hajnali bredse ta. Dlelõtt a talpa alatt volt a pont, most nagyjbl dlre esik, mde lopakodik tovbb nyugat fel. Mit jelentsen ez az j dolog? Meg fog bolondulni? Milyen sokig fog tartani? Ismt sszeszedte magt, s hazavnszorgott a gonosz vn hzba.
Mazurewicz az ajtban vrta, hogy lelkesen, ugyanakkor valahogy mgis vonakodva elsutyorogjon neki egy jabb babonasgot. A boszorknyfnyrõl volt sz. Joe nnepelni volt elõzõ jszaka - a Honfiak napjt ltk Massachusettsben -, s jfl utn vetõdtt haza. Ahogy kintrõl rnzett a hzra, elõszr gy gondolta, stt van Gilmannl, de aztn ltta az ablak mgtt a halvnylila izzst. Figyelmeztetni akarja az ifiurat, mert Arkhamben mindenki tudja, hogy az a lila Keziah boszorknyfnye, ami krllobogja Barna Jenkint meg a vn banya szellemt. Eddig nem emltette, de immr szlnia kell rla, mert ez azt jelenti, hogy Keziah s hossz fog ksrõje most az ifiurat ksrtik.
Õ, Paul Choynski s Dombrowski hzir hbe-hba mintha ugyanezt a fnyt lttk volna tszremleni az ifir szobja fltti lezrt padls rsein, de gy egyeztek meg, hogy inkbb nem beszlnek rla. Mindazonltal nem rtana, ha az ifir msik szobba kltzne, s beszerezne egy keresztet valami j paptl, pldul Iwanicki atytl.
Joe locsogott tovbb, Gilmannek pedig a torkt markolszta a nvtelen vakrmlet. Tudta, hogy Joe flrszeg lehetett, mikor hazalltott tegnap jszaka, m ez egy szemernyit sem cskkentette a manzrd lila derengsnek ijesztõ jelentst. Ugyanez a pisla parzsfny villdzott az regasszony s a kis szõrmk krl azokban az berebb, hatrozottabb krvonal lmokban, melyek megelõztk fejesugrst az ismeretlen szakadkokba. A gondolat, hogy egy kvlll ber llapotban lthassa az lomtzet, tl volt az p sszel flfoghat dolgok hatrn. Honnan veszi a fick ezt a kptelensget? Netn õ, Gilman szlta volna el magt, mikzben alva tmolygott a hz krl? Joe szerint nem, de ennek azrt utna kell nznie. Esetleg Frank Elwoodtl megtudhat valamit, pedig de utl rkrdezni!
Lz - lidrces lmok - alvajrs - hallucincik - sodrds egy gi pont fel - most pedig a gyan, hogy tbolyodottan fecseg lmban! Abba kell hagynia a tanulst, idegorvoshoz kell mennie, rncba kell szednie magt. Az elsõ emeleten megllt Elwood ajtaja elõtt, m ltta, hogy a msik fiatalember nincs otthon. Kelletlenl folytatta tjt, fl a manzrdszobba, s lelt a sttsgben. Tekintett mg mindig vonzotta dlnyugat fel valami, ugyanakkor azon kapta magt, hogy feszlten flel valamilyen hangra a feje fltti lezrt padlson, flig-meddig azt kpzelve, mintha gonosz lila fny derengene t az alacsony, ereszkedõ mennyezet parnyi repedsn.
Akkor jszaka lmban tzesebben lobogott a lila lng, a vn boszorka s a kis szõrmk kzelebb jttek, mint valaha, s embertelen visongssal, rdgi mutogatsokkal csfolkodtak fltte. Boldog volt, mikor almerlhetett a zavarosan morajl szurdokokba, holott idegtpõ s fenyegetõ dolog volt a szivrvnyos buborkcsom s a kaleidoszkpszerûen vltoz kis polider ldzse is. Aztn, mikzben alulrl-fllrõl valami iszamosnak tûnõ anyag sszetart hatalmas skjai kzeledtek felje, bekvetkezett az elmozduls - az elragadtats villmcsapsban vget rõ elmozduls, s kigylt az ismeretlen, idegen fny, amelyben eszelõsen s sztvlaszthatatlanul keveredett a srga, a krmin s az indig.
Flig fekdt egy fantasztikus mellvddel szeglyezett, magas teraszon, alatta hajmeresztõen fura ormok, egyenslyoz skok, kupolk, minaretek, cscsokra fûztt vzszintes trcsk s mg ezeknl is kptelenebb alakzatok hatrtalan kõ s fm õserdeje csillogott pazarul a soksznû gbõl alzuhog, perzselõ-vakt kevert fnyben. Fltekintvn, hrom irdatlan tûzkorongot pillantott meg, melyek klnbzõ sznûek voltak, s eltrõ magassgokban lltak a kimondhatatlanul messzi horizonton velõ alacsony hegyek fltt. Hta mgtt, ameddig elltott, magasabb teraszok lpcsõi szktek az gnek. Alatta a szemhatrig terpeszkedett a vros, õ pedig csak abban remnykedett, hogy nem fog onnan hangokat hallani.
A padl, melyrõl knnyedn flemelkedett, fnyesre csiszolt, ismeretlen, erezett kõbõl kszlt, bizarr idomokk darabolt csempe. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
